Korábban – ahogy azt be is jelentettük – szóban sikerült megegyeznünk vezetőedzőnkkel a hosszabbítás feltételeiről, valamint átbeszéltük a klub lehetőségeit a következő szezon tekintetében, amit ő el is fogadott. Aczél Zoltánnak egy további feltétele volt a szerződés aláírása előtt, állapodjunk meg stábjával is a következő évadra.

Ám egyik másodedzője nem fogadta el hosszabbítási ajánlatunkat, így vezetőedzőnk a távozás mellett döntött:

– Június 1-től június 1-ig, ez 1 év. Csodálatos 1 évet töltöttem Kozármislenyben, nemcsak maga az eredmény miatt, de 38 meccset veretlenül hozva bajnoki címet nyerni és az NB II-be jutni egy hatalmas teljesítmény. Ez soha nem egy ember feladata és érdeme, ez egy klubé. Mindenki hozzáteszi a maga kis szeletét ehhez: a tulajdonos azzal, hogy finanszírozza és működteti a klubot, a klubigazgató azzal, hogy minden feltételt biztosít a szakmai stáb részére, a szakmai stáb azzal, hogy a játékosokat megfogja, a játékosokat rendszerbe rakja, a játékosokat leedzi. A segítőknek, hogy a vezetőedzőt segítsék, a játékosoknak pedig az a dolguk, hogy a szerződésük értelmében ezért a klubért mindent megtegyenek. Ott vannak a szertárosok, akik felelnek azért, hogy miképp nézünk ki, ehhez a sikerhez mindenki hozzátette azt, amit kellett. Csodálatos év volt, mindenhol vannak apróbb súrlódások, kisebb viták, de ettől függetlenül minden stimmelt! Az eredmények jöttek, a csapat játéka javult, az a csapat amelyik 30 pontra volt az előző évben a bajnoki címtől, néhány új játékossal most toronymagasan, veretlenül nyerte meg a bajnokságot. Mi adjuk a gólkirályt, mi adjuk a 2. helyezettet a góllövőlistán. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a játékosok között, nagyon jó volt velük dolgozni, szeretem őket, fáj, hogy nem velük dolgozom tovább, ezt még nehéz most megemészteni, de tudom, hogy felemelik a fejüket, úgy, ahogy én is, és teszik a dolgukat tovább, hiszen kiváló emberek, szakmailag is megfelelőek arra a feladatra, ami rájuk vár. A stábom egy csoda volt! Én voltam ott az idegen, én kerültem abban a közegbe úgy be, hogy én jöttem egyedül és mellém került egy stáb. Ebből a végén nemcsak stábtagok, hanem barátok lettek, mindegyik stábtag, plusz a szertárosok, mindegyik a barátom lett. Ezen kívül ott vannak az utánpótlás edzők, akikkel kiváló kapcsolatot alakítottam ki, sokszor dolgoztunk közösen az utánpótlás részen is, ők is a felnőttet nézték, filmezték. Sorolhatom azt a sok gyereket, akik megtapsoltak bennünket az utolsó hetekben, csillog a szemem, amikor erről beszélek. Minden rendben volt, minden stimmelt, én úgy érzem, hogy mind a klubvezetés, mind mi teljesítettük azt a feladatot, amit vállaltunk. És a játékosok és a stáb is túlteljesített, hiszen nem volt ez tőlünk elvárva. A kozármislenyi szurkolókra is kitérnék, abba a közegbe amiben én egy évig lehettem, amit mérkőzésről mérkőzésre átéltem, akár az utánpótlás szülőkkel, akár a szurkolókkal, akár meccseken, az felejthetetlen. Nem akarok túlzásokba esni, de az! Közben soha egyetlen bántó szót nem hallottam a szurkolóktól. Tudjuk, hogy az edzők néha kapnak kritikát a szurkolóktól és az a dolguk, hogy ezt viseljék, de én Kozármislenyben csak pozitív dolgokat tapasztaltam. A klub, a csapat, a vezetőség és a szurkolók között nagy kohézió volt végig. 100 nézőről indultunk, aztán lett 200, aztán lett több, aztán jöttek a teltházas ünneplések. A szurkolók szerették a csapatot, szerették a stábot. Mi kell ennél több egy edzőnek? Szerintem semmi, de nyilván az egészségen kívül, mert az a legfontosabb. Ezek a nagy sikerek boldoggá teszik az embert! Köszönöm a kozármislenyi szurkolóknak, a csapathoz közelállóknak, és akik szorítottak a sikereinkért, hogy ilyen felemelő heteket, hónapokat, évet biztosítottak, ilyet kevés helyen éreztem. Talán csak Szombathelyen éreztem ilyen szeretetet, amit itt kaptam. Csak köszönettel tartozom! Úgy távozom, hogy amit vállaltam, azt teljesítettem! Továbbra is figyelem a Kozármislenyt, nagyon fogok szurkolni a csapatnak, a játékosoknak, a klubnak, mindenkinek. A szurkolóknak pedig annyit még, hogy ki tudja hogy az élet mit hoz még a jövőben, bár én már kifelé megyek az edzői szakmából, nem én vagyok aki még 20 évig dolgozik, de ki tudja mit hoz a jövő?! Nekem, mint egy idegennek, aki nem oda tartozik, aki külsősként érkezett, megható volt, ahogy engem Kozármislenyben fogadtak. Respect a klubnak, respect a szurkolóknak! További sok sikert kívánok! – zárta gondolatait Aczél Zoltán.

Aczél Zoltánnak köszönjük az előző szezonban végzett becsületes és szakmailag felkészült munkáját, az aranyérmet hozó szereplésben hatalmas érdemei voltak. További pályafutásához természetesen sok sikert kívánunk, Kozármislenyben mindig szívesen látjuk!

A bajnoki címet nyerő stábból Volcsányi Csaba kapusedzővel megegyeztünk a további közös munkáról. Klubunk vezetői már gőzerővel dolgoznak a vezetőedzői pozíció pótlásán, és a lehető leghamarabb meg fogják találni a hozzánk legjobban illő szakembert, akivel közösen szeretnénk elérni céljainkat!