Eredményes szezonban bízik Bartha László, a HR-Rent Kozármisleny régi-új játékosa. A csaknem 300 élvonalbeli meccsel rendelkező támadó meghatározó szerepre készül, és jó példát szeretne mutatni a fiatal játékosoknak. Interjú a csapat első új igazolásával.

Hogyan jött képbe nálad a HR-Rent Kozármisleny?

Amikor Kecskeméten kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésemet, nagyon magam alá kerültem, még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a profi focit. Aztán több ajánlatot is kaptam. Némelyik anyagilag talán jobb lett volna, én mégis a mislenyi megkeresést fogadtam el. Leginkább azért, mert korábban már játszottam a klubnál, és ismerem az itteni viszonyokat. Úgy gondoltam, a karrierem folytatásához olyan kiegyensúlyozott és nyugodt egyesületre van szükségem, mint a HR-Rent Kozármisleny.

Komoly rutinnal, közel 300 NB I-es meccsel rendelkezel. Érzed magadban az erőt, hogy az NB II-ben is motivált legyél?

A legutóbbi 3 szezonom nem úgy alakult, ahogy azt szerettem volna. De egyik esetben sem a motivációmmal volt a baj. Sőt, úgy látom, elég nagy nyomást helyeztem magamra, amihez a klub elvárásai is hozzáadódtak, és ez nem volt szerencsés. Most úgy gondolom, Mislenyben új lehetőséget kapok, hogy visszataláljak a helyes útra. Itt nem veszik az ember fejét 2-3 kevésbé jó meccs után, de ez nem kényelmesít el, éppen ellenkezőleg: a stabil, higgadt légkör biztosíthatja a keretet ahhoz, hogy újra megfelelő legyen az önbizalmam, és ezzel eredményes a játékom.

Mi az, amit várhatnak tőled a szurkolók? Miben tudsz majd segíteni a csapatnak?

Nem szeretek fogadkozni, most sem teszem. Ugyanakkor azt szeretném, ha sikerülne újra felépítenem a játékomat, és megfelelő magabiztossággal és kreativitással tudnék fazont adni a csapat támadásainak. Mindenképpen gólokkal, gólpasszokkal szeretném segíteni a gárdát, és a tőlem korábban megszokott váratlan húzásokkal minél gyakrabban helyzeteket teremteni az aktuális ellenfelek kapuja előtt.

Milyennek látod a csapatot. Azt kaptad, amit vártál?

Alapvetően igen. Sok a tehetséges, fiatal játékos a keretben, ők nagy alázattal és lelkesedéssel dolgoznak együtt. Nemcsak jó sportolók, hanem kifejezetten jó emberek is, akik jó közösséget alkotnak. Óhatatlan, hogy a korom és a rutinom miatt van némi tekintélyem az öltözőben, de én is minden játékosnak, még a legfiatalabbaknak is megadom a tiszteletet. Jó példát szeretnék mutatni nekik, nemcsak a koncentrációban, a motivációban és a játékban, de az együttes összetartásában is. Soha nem voltam hangadó a korábbi csapataimban, így most sem harsánysággal, sokkal inkább higgadtsággal, céltudatosággal szeretnék irányt mutatni a többieknek.  

Mit gondolsz, az erős NB II-es mezőnyben megállja majd a helyét a csapat?

Van tapasztalatom a második vonalból, és testközelből tudom, hogy milyen gyilkos itt a tempó. Sokkal fizikálisabb és gyorsabb a játék, mint a harmadosztályban. Ehhez a keret többségének gyorsan kell alkalmazkodnia, kérdés, hogy ki hogyan birkózik majd meg ezzel a kihívással. A csapatban sok a kifejezetten fiatal játékos, nekik fel kell nőniük a feladathoz. Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy idén nem három, hanem öt kieső lesz, biztos tehát, hogy nemcsak a feljutásért, hanem a kiesés elkerüléséért is hatalmas küzdelem várható.

Mivel lennél elégedett a szezon végén?

A magam esetében azzal, ha gólokban is megmutatkozóan eredményes lennék, és rendre kivenném a részem a kreatív támadásépítésből. A csapattól pedig a bentmaradás kiharcolását várom. Nem lesz könnyű a szezon, lesznek hullámvölgyek, amikből csak közösen tudunk majd kimászni, de képesnek tartom a gárdát arra, hogy megőrizze NB II-es tagságát. Ha ez megvalósul, azt óriási sikerként fogom értékelni.